Kérlek látogasd meg a You Tube csatornámat az alábbi linkre kattintva:
https://www.youtube.com/channel/UCDhufHwtU1q0VDQlCPX1BzA/videos?disable_polymer=1
közel nyolcszáz videóból válogathatsz, találni fogsz ízlésednek megfelelőt!! Tecike
Mit szeretnék Karácsonyra?
Visszakapni az ünnepet magát,
Újra élni a fénylő csodát.
Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát,
Beszívni erdő-üzente illatát.
Érezni a szeretettől meleg szobát,
Tudni odakint december havát.
Hallani a csengettyű hangját,
Édesanyám kedves hívó szavát.
Állni megilletődötten, némán,
Mint gyermekkorok karácsonyán.
Hinni ajándékhozó Jézuskát,
És sírni, kisírni évek bánatát.
/ Lénárd Ágnes/
Nagyapám
Muskátlival tarkított parasztház,
Ott a faluvégén, ott lakott
Az én nagyapám, s nagyanyám.
Ott kezdődik a szántó vagy határ,
Szélében hét sudár jegenyefa áll.
Munka végeztével, ha volt ilyen,
Kinn állt a ház végében, s nézte
A síkot fáradt szemeivel.
Két kezét hátul összefonva.
Mindig a másnapra gondolva.
Ősz fejét, mint komor bika
Hátra szegte, nagyot szippantva
Kérdezte: a föld, érzed az illatát?
A sok munka mellett,
Ez hozott néki megnyugvást.
És egy napon visszaadta testét
A földnek, mit annyira szeretett,
Egymásra talált a két öreg szerelmes.
Emlékezz a földre, ha arra jársz,
Ott ahol a hét sudár jegenyefa áll
Ott lakott az én nagyapám, nagyanyám
Nyikos Tibor
Január
Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk,
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy múlandó
Minden itt az ég alatt-
Életünk egy pillanat.
Benedek Elek
Rám ne várj.
Rán ne várj, mert én már nem vagyok.
Csak megfáradt lelkem az,
Mi még köztetek bolyong.
Ne nézd, kérlek, ha magában beszél-e test,
Csak bólints a fejeddel,
S mond:hogy az élet az, mi tehette ezt.
Rám ne várj többet, én már szellem vagyok,
Aki csendben követ titeket,
És árnyékként várja a holnapot.
Nincs hang, s nem szólok többé,
Árnyék maradok, örökkön-örökké.
Beolvadok a természet rendjébe,
S megpihenek végre, az Istennek kertjében.
2012. január havában. 9.-én
Nyikos Tibor
Ezer alakba rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.
A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.
Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.
Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkarú repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.
Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehelve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.
Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.
Goethe